A leszállás alatt Miles Davis Kind of Blue című albumát hallgattam. Mondhatni, tökéletes párosítás… Itt másmilyenek a víztornyok. Brooklyn felett repülés közben a látvány olyan volt, mintha víztorony-gombák nőttek volna ki a városmezőből.

A metró megállóban láttam meg az első amerikai zászlót, de minden metrókocsin van (ez kb. 10 perc várakozás után kiderült).

A metrón ingyen prédikációban volt részünk egy anyukától, aki szerint a gyerek a legcsodálatosabb dolog a világon (nah a repülés után ezt pont nem tudtam elképzelni), de fontos, hogy eleget szórakozzunk, persze felelősségteljesen, mielőtt belevágunk. Azt is mondta, hogy férfiak nem megbízhatóak, de ezzel nem tud mit csinálni (nem én mondtam). Ezeket a témákat megállás nélkül előadta minden utasnak. Elgondolkodtatott. Először bölcsnek tűnt, aztán rájöttem, hogy csak agyára ment, hogy otthon van egyedül a gyerekkel és így teremt kapcsolatot… Egy pár jó tanáccsal és elnézett megállóval később már Lower Manhattanben, China Townban sétáltunk, láttam a Chrysler buildinget is, ezzel a tudattal nyugodtan mentem aludni. Holnap nyakunkba vesszük a várost.

A szállásról csak annyit, hogy Afrikában ennél rosszabb körülmények között is élnek emberek. A lényeg, hogy ez New Yorkban van.

Azért a 17-es benne van.