A rövid, de annál tartalmasabb ott tartózkodásunk alatt tökéletesen átálltunk az izlandi életérzésre, legalábbis úgy éreztük. Mivel végig napsütéses időnk volt, ami ott nem szokás, ezért valójában nem is tudjuk, milyen az igazi, hideg, szürke, esős, vagy havas Reykjavík.
Ami elsőre szemet szúrt, az a színes növényvilág volt. Nyilván az utcán a város gondozás figyel arra, hogy ezek a dolgok rendben legyenek, mégis nagy kérdőjel számomra, hogy ilyen időjárási viszonyok mellett hogy van ennyi színes virág mindenhol.

A kirándulásunk másnapján reggel egy termálfürdőben kezdtünk, hogy érezzük a geotermikus energiát, ami fűtést, villamosenergiát és melegvizet biztosít a szigetnek. Nem volt sok időnk, de úgy gondoltuk, ezt ki kell próbálni és a City Card ingyenes belépést nyújtott. A lakóhelyünkhöz Laugardalslaug fürdő volt a legközelebb, ami a a város legnagyobb ilyen létesítménye. Szabadtéri 50 m-es úszómedencével, gyerekmedencével, csúszdával és még jó pár benti medencével, kádakkal, gőzfürdővel. A földből feláramló hő lehetővé teszi, hogy úgy strandoljanak itt 5 fokban, mint mi otthon 30 fokban. Minden medencében meleg víz van, különböző hómérsékletű így kint is meg lehet lenni. Így történt, hogy Izlandon lebarnultam. Persze kijönni a medencéből, az már kevésbé relaxáló élmény. Segített a hidegvizes merülő medence, amibe belemenni nagyon rossz, de utána úgy ültünk kint a napon, mint aki nem fázik.

Bár nem túl jók a visszajelzések róla, de mi mégis meg szerettük volna nézni az állatkertet, mert ott olyan állatok is megfordulnak, amiket az eddigi állatkerti tapasztalataim során nem láttam. Gondoltuk, egyszerű lesz, hiszen ez ott van a strand mellett. Nos, nem volt olyan könnyű gyalogszerrel megközelíteni és itt ugye az összes csomaggal együtt vándoroltunk, a GPS meg össze-vissza vezérelt minket. Mint ahogy mindennek, ennek is volt jó oldala, hiszen így láthattuk a Laugardalsvöllur stadiont, ami Izland nemzeti stadionja, a labdarúgó-válogatott meccsinek otthona. Mondanom sem kell, a stadion körüli kilátás fantasztikus, a szurkolóknak nehéz lehet a meccsre koncentrálni.

Nagy bolyongásunk végül az állatkertbe sodort minket. Valamiféle hátsó bejáratot találtunk meg végül, senki nem kért vagy kérdezett tőlünk semmit, tehát bementünk. Igazából olyan volt, mintha egy nagy farmon lennénk, ahol az állatok szabadon látogathatók és simogathatók. Láttunk sarki rókát, aki még nem öltötte fel a téli fehér bundáját, hanem inkább a nyári szürkésben napozott, rénszarvast műszakon kívül és velünk egyidős fókákat, akik elég gyorsan úsztak kicsiny medencéjükben. Láttunk izlandi pónikat is, amikről azt lehet tudni, hogy ha egyszer kiviszik az országból, többet nem jöhet vissza.

Ezután a reptér felé vettük az irányt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy álljon itt meg Boston felé félúton. Mi biztos, hogy visszajövünk még ide. Nagyon hálásak vagyunk a csodás időért.