Megint elég későn sikerült kelnünk (terveztük hogy időben a városnak indulunk), 11 körül ki is jelentkeztünk a szállodából. Persze nem kellett emberi beavatkozás, csak bedobtuk a szobakártyákat a kijelölt dobozba, mint a strand kijáratnál a belépő karszalagot.

Kerestünk egy csomagmegőrzőt és elindultunk toronyiránt a Tokyo Skytree-hez. Elég szép időnk volt, szóval reménykedtünk a jó kilátási viszonyokban.

Út közben láttunk igazi riksataxit, amin emberek húznak embereket. Na nem azt a biciklis fajtát, amit Budapesten már próbáltam is, hanem az eredetit, amit az ember gyalogszerrel, vagy futva húz maga után. Elég érdekes volt, és a nagy forgalomban igazán veszélyesnek is tűnt.

A lift 600 m/perces sebességgel ment fel 350 méter magasra. A toronyban körbesétáltunk és egy ideig szemléltük a várost felülről. Láttunk sok tetőtéri medencét, iskolákat, sportpályákat, a Tokió öbölt és persze a Csendes óceánt (amit most láttam először). Olyan üresnek tűnt a város fentről. Alig néhány autó. Biztos mindenki a metrót használja, mert ott, az aluljáróban aztán vannak emberek.

A torony után átmentünk a császári kertekhez, de sajnos nem tudtunk bejutni. Egy darabig sétáltunk kapuról kapura, mire kiderült, hogy már nem engednek be, mert záróra van. A környék nagyon nyugodt volt, tele kocogó emberekkel, érdekes növényekkel, virágzó fákkal, szépen nyírt bokrokkal.

Ezután tévedésből a Ginza negyedbe cseppentünk, ami Japán legismertebb bevásárló és szórakozó negyede. Hatalmas áruházak, kivilágítás és persze embertömeg bevásárlószatyrokkal jellemzi. Járkáltunk egy kicsit, néztük a az embereket, majd betértünk Ginza Place bámulatos épületébe megnézni a Sony és a Nissan bemutatótermét.

Egy kis olasz étteremben megvacsoráztunk és végre megkóstoltunk egy japán bort a vacsora mellé.

Begyűjtöttük a csomagunkat és a reptér felé vettük az irányt, ugyanis hajnali 1:50-kor indult a gépünk Szöulba, tehát egy reptereken és repülőn alvós éjszakának néztünk elébe.