Hogy lehetne ennél nagyobb tisztelettel gondolni Tom Hanksre a születésnapján, mint hogy átéljük az egyik legjobb filmjét, a Terminált.
Az egész úgy kezdődött, hogy New Yorkban a szállás elhagyása nem ment valami simán. Ezután Ubert hívtunk, mert bíztunk abban, hogy gyorsabb, mint a tömegközlekedés, ami a térkép alapján kerülőnek tűnik. Sajnos a felszínen araszolás a dugóban pont annyi időbe telt (75 perc), mint a metrós kerülő.

Így pontosan a repülő indulása előtt fél órával érkeztünk az utasfelvételi pulthoz. Itt kezdődött a telefonálgatás. Kiderült, hogy már nem mehetünk azzal a géppel, ami a New York-i idő szerint 17:05-kor indult Berlinbe. Átírtak minket a New York-Düsseldorf, Düsseldorf-Berlin járatokra, amivel Berlinben ugyanazt a gépet érjük el, amivel eredetileg Budapestre érkeztünk volna. Ezek a rendőrök nagyon sajnálták, hogy lekéstük a gépet és vigyáztak ránk.

Viszont így csak este 21:40-kor indult a gépünk (azaz nyilván itt is volt némi késés valójában fél 11 felé indultunk). Így a terminálból még egyszer utoljára láttuk a naplementét Manhattan felett. A székeknél volt konnektor, videót vágtunk és sokat nevettünk.

Az átalvatlan éjszaka után helyi idő szerint fél 12 körül (ez New Yorkban hajnali fél 6) leszálltunk Düsseldorfban, ahol volt még 3 óránk a beszállásig. Itt már nem volt olyan szép kilátás és kényelem. Konnektor csak elszórtan ülőhelyektől távol volt, ezért az egyik oszlopnál a földön táboroztam le. Váltóruhát itt sem találtunk (Ivánnak elfogyott a tiszta ruhája, és még utazik tovább, ezért gondoltuk, a reptéren megoldjuk a vásárlást, de nem hajlandó még 2 napig I love New York vagy I love Düsseldorf pólót viselni. Nem is értem.) Amikor már áttelepedtünk a kapuhoz, bemondták párszor a majdnem kétórás késést. Ebből a két órából lett két és fél. Akkor indultunk el Berlinbe, amikor Berlinből indult a gépünk Budapestre. Tekintettel arra, hogy nem fénypostán mentünk, világos volt, hogy ebből későbbi járat lesz. Vagy Berlinben alszunk.

Amikor megérkeztünk Berlinbe, az átszállásnál megkaptuk az új beszállókártyánkat, ami a 21:30-kor induló Berlin-Budapest járatra szólt. A berlini váróban sörözni kezdtünk kínunkban, amikor nem kezdődött el a beszállás időben. Ez a gép is késett. A tervezett 22:55-ös budapesti érkezés helyett hajnali egykor szálltunk le. Taxiba ültünk és hazamentünk.
Egyik helyen sem hangzott el senki szájából, hogy „Elnézést”. Nem, mintha változtatna a késés tényén, nem mintha helyrehozna bármi, de alapvető emberi dolog, hogy kiböki az egyik a másiknak, hogy sajnálom.
Így történt az, hogy New York-Budapest keleti parti idő szerint 2017.07.09. 16:35-től 2017.07.10. 19:00-ig tartott terminálostól, késésestől, átszállásostól.
Tanulság:
1. nem utazunk többet Air Berlinnel
2. nem késsük le többet a gépet New Yorkban